Forrás: MKKM Hírlevél 2007/II.
http://www.karizmatikus.hu/images/hirlev_07aug.pdf
„Hirdesd az Evangéliumot”
Kunszabó Zoltán állandó diakónus, közösségvezető
Miről szól az életem? Arról, hogy Jézust szeretném szolgálni – egyre átadottabban, egyre tisztábban, egyre szorosabban követve Lelke vezetését.
Negyven éves vagyok, tizennégy éve házas, öt gyermek édesapja. Huszonnégy évesen intenzív keresési időszak után találkoztam Isten személyes szeretetével, ami alapvetően megváltoztatta életemet. Amióta részesültem a feltámadott Jézussal való belső találkozásban, nyilvánvaló előttem, hogy erre a találkozásra minden embernek szüksége van. Jézus az, aki közvetíti Isten bocsánatát, szeretetét és irgalmát. Az Ő jelenléte tölt el bennünket békével, nyugalommal és reménységgel, a szeretet és a megbocsátás képességével. Röviden: egyedül Jézus által lehetséges a „minőségi” emberi élet: a harmonikus egyén, család és társadalom felépülése. Embereket szeretnék látni, akik újjáépülnek. És nem csak egyes embereket, de családokat, városokat, és végső soron az egész magyar társadalmat is!
Ez a változás úgy jön létre, ha a keresztények felébrednek, és elkezdik élni Jézus életét a földön. Vagyis odafordulnak a szegényekhez és bajbajutottakhoz, és szavaikkal is tanúságot tesznek Isten szeretetéről. Úgy érzem, diakónusi szolgálatomban e két terület egységét kell szem előtt tartanom: erre kaptam meghívást. Szolgálni az embert jó szóval, vigasztalással, kenyérrel, gondoskodással, és ha lehet hajlékkal is; szolgálni őt Isten igéjével, amely megtérésre és teljes belső megújulásra vezet; szolgálni őt a befogadó testvéri közösség szeretetével. Diakónusi jelmondatom, Szent Pál nyomán így szól: „Hirdesd az Evangéliumot!” Ha szeretettel hirdetik, és szeretettel fogadják, életet ad! Ez biztos. És az is, hogy nincs más út!
Amikor megtértem, bölcsészhallgató voltam. Akkoriban már dolgoztam a Kossuth Rádió számára is, ahol diploma után irodalmi szerkesztő lettem, emellett irodalomtörténésznek készültem, el is kezdtem a doktoriskolát. Pár év alatt azonban rájöttem, hogy mással akarok foglalkozni. Jézus arra hívott, hogy ne „áttételesen”, hanem teljesen direkt módon hirdessem az embereknek az Örömhírt. Ezzel a felismeréssel egy időben jött létre a Lélek és Élet Alapítvány, kimondottan a misszió támogatására. És láss csodát! Hamarosan főállású munkatársként dolgozhattam az Alapítvány keretei között az evangelizáció szolgálatában!
A missziós munkát az Emmausz közösségben, Katona István atya szárnyai alatt kezdtem. Az 1996-os év fordulópontot jelentett az életemben: akkor vettem részt az első magyarországi Pál kurzuson, ahol megértettem: világosan és kertelés nélkül kell hirdetnünk Jézust minden ember számára. Ő az üzenet, és nem helyettesíthetjük semmi mással! Az új felismerés egy új közösséget szült: ugyanabban az évben, ’96-ban született meg az Új Jeruzsálem Közösség, szinte a semmiből, illetve az Evangélium feletti örvendezésünkből! Ekkor belekerültünk a munka sodrába: 1997-ben az amerikai Renewal Ministries missziós szolgálattal közösen tartottuk meg az első TŰZ evangelizációkat, Miskolc, Pécs és Budapest egy-egy tömött sportcsarnokában. Hihetetlen volt! Pécsen egy vak kislány gyógyulásának voltunk tanúi, és mindenhol sok-sok élet újult meg, vett fordulatot. A folyamat beindult: elmúlt tíz évben hatvan TÜZ-et tartottunk Budapesten és szerte a Kárpát-medencében, most már saját rendezésünkben. Ugyanúgy beindult a missziós kurzusok, koncertek, utcai és iskolai evangelizációk, tanúságtételek sorozata is. Az őszi Budapesti Városmisszióra úgy tekintek, mint eddigi életem és szolgálatom csúcspontjára. Csodálatos látni, hogy minden eddigi vágyunk és törekvésünk most az Egyházzal teljes egységben teljesedik ki. Hihetetlen, de igaz, hogy a „hivatalos” Egyház igényli eddigi tapasztalatainkat, sőt komoly feladatokat bízott ránk a misszió megszervezése során. Az előkészítő szakaszban képzési felelősként dolgoztam, és két Felkészülési Füzetet szerkesztettem a miszszió elméletéről és gyakorlatáról. A missziós héten a városban lévő színpadok munkáját fogom segíteni, különös tekintettel a Westend tetőteraszán szerdától szombatig működő ifjúsági színpadra. Műsorvezetőként, igehirdetőként és lelkigondozóként leszek jelen.
Az idei év a csodák éve a számomra: Városmisszió és – diakónus szentelés! Erdő Péter bíboros úr 2007. június 16- án szentelt állandó diakónussá az Esztergomi Bazilikában. Ezzel régi nagy vágyam teljesült be! Amikor kezembe adta a Szentírást, és felszólított, hogy éljem meg és hirdessem az Evangéliumot, bensőmben felujjongtam: „Igen! Megteszem! Hiszen ezért születtem!”
Hálát adok Istennek eddigi utamért..! Köszönöm édesanyámnak állandó szeretetét és gondoskodását. És köszönöm feleségemnek, Panninak, akivel egy test és egy lélek vagyunk, hogy kitart mellettem és áldozatot vállal értem napról napra!